Az egyszülős családok, az egyedül gyereket nevelő vagy vállaló szülők sokféle élethelyzetből érkezhetnek: a korábbi párkapcsolatból származó gyermeket az egyik elvált vagy megözvegyült szülő neveli tovább, vagy egy szülő egyedül vállal gyermeket.
A szülők válása, szakítása, az egyik szülő különköltözése vagy halála, illetve párkapcsolaton kívüli születés következtében jöhet létre.
Ide tartoznak továbbá a tudatosan egyedül, spermadonáció útján gyereket vállaló nők, az alkalmi kapcsolatból, házasságon kívüli kapcsolatból fogant gyerekes családok, és azok, akiknek a párkapcsolata a várandósság miatt ért véget.
Szintén egyszülős családnak minősül a tartósan beteg vagy egyéb okból (pl. börtön, tartós külföldi munkavállalás) távol lévő szülő társa, és az egyedülállók örökbefogadása is.
Magyarországon az egyszülős családok aránya 18 százalék, és ezek 86%-a anya vezette család.
Az egyszülős család felnőtt tagjai nem szükségszerűen egyedülállók.
Az egyszülős családszerkezetben élőknek a megoldandó feladatok mellett nemcsak anyagi nehézségekkel, hanem folyamatos mentális terheléssel kell nap mint nap szembesülniük.
Az egyszülős családokban, különösen egy gyerek nevelése esetén, a generációs határok elmosódnak. Előfordul, hogy a szülő partnerként tekint a gyerekére, túlzottan bevonva őt feladatokba, döntésekbe, érzelmekbe (ez a parentifikáció, ami más családtípusok esetén is előfordulhat).
Az egyedül nevelő férfiakra hajlamos a társadalom hősként tekinteni, míg az egyedülálló anyák gyakran számolnak be negatív megjegyzésekről, általánosításokról.
A mozaikcsalád egy olyan életközösség, amelyet az egyik szülő és gyermekei alkotnak egy új partnerrel, aki esetleg szintén hozza vér szerinti gyerekeit az új családba, majd a későbbiekben esetleg közös gyerekek is születnek.
A mozaik szó egy művészeti technikát jelöl, melyben kicsiny méretű színes darabkákból állítanak össze egy mintázatot. A darabkák egy másik egész részei voltak, ennek következtében sérülhettek - akárcsak a mozaikcsalád tagjai.
A mozaikcsalád a jog szempontjából teljesen láthatatlan családforma, a mozaikszülőnek nincsenek szülői jogai. A mozaikcsalád egy kiváló lehetőség arra, hogy újra rendeződjenek a családi viszonyok. Fontos, hogy nyílt szabályok legyenek a családtagok között. A mozaikcsaládok sokfélék lehetnek attól függően, hogy melyik partner hoz gyereket a családba, illetve születik-e közös gyerek is.
A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akik a szüleik válása után valamennyi idővel egy jól működő valódi mozaikcsalád részévé válnak, sokkal kiegyensúlyozottabban nőnek fel, mint azok, akik egy szülővel élnek tovább.
Idő dimenzió: a gyermektelenség lehet időleges, de lehet állandó, végleges állapot is.
Nem önkéntes gyermektelenség esetén gyakran előfordul, hogy a párok időlegesnek tervezik a gyermektelen életformát, ám a döntés halogatása miatt kicsúsznak a gyermekvállalásra biológiailag lehetőséget adó időből.
A túlnépesedés fogalma azt jelenti, hogy a lakosság száma meghaladja a rendelkezésre álló erőforrások fenntartható szintjét, és ez számos környezeti, társadalmi és gazdasági problémát vet fel, mely lehet befolyásoló tényező a gyermekvállalás kapcsán.
Halasztás: A fogamzásgátlás hozzáférhetősége a gyermekvállalás halasztásához járul hozzá. S mivel kitolódik az első gyermek születésének ideje, úgy csökken az esély a második vagy többedik gyermek megszületésének is. (hazánkban ez a halasztás átlagosan 5 év, már a rendszerváltás idejéhez képest is)
Gyermektelen párnak számítanak a hetero- vagy homoszexuális párkapcsolatok (még gyermekvállalás előtt, vagy vállaltan gyermektelenül).
A legtöbb országban növekszik azoknak az aránya, akik gyermek nélkül élik le az életüket.
A felsőfokú végzettségű nők egyértelműen tovább halasztják a gyermekvállalást, mint az alacsonyabb képzettségűek, így nálunk nagyobb az esély a gyermektelenségre is.
Hazánkban ezek az eljárások házastársi vagy élettársi kapcsolatban álló külön nemű pároknál végezhetők, amennyiben bármelyik félnél meddőség áll fenn.
Azokban az országokban, ahol elérhetők az asszisztált reprodukciós eljárások, az éves születések 1-4 százalékát teszik ki ezek az eljárások.
A terméketlenség az egyik legnagyobb krízis az életben és ezt a veszteséget az egyénnek, párnak el kell gyászolnia, meg kell küzdeniük a helyzettel. A helyzet különösen problémássá válhat, ha csak az egyik szülőről van szó, mert ez asszimetriát teremt a pár tagjai között.
Az azonos nemű párok egyre nagyobb része vállal asszisztált reprodukcióval gyereket. Egyedülálló nő esetében akkor végezhető asszisztált reprodukciós eljárás, ha az életkor vagy meddőség következtében természetes úton nem vállalhat gyereket.
A dajkaanyaság/béranyaság semmilyen formája nem engedélyezett Magyarországon.
Ivarsejt és embrió adományozása is engedélyezett, anonim módon, fizetség nem kérhető érte.
Az ivarsejt vagy embrió adományozása által fogant gyereknek joga van megismerni a fogantatása körülményeit, amibe a szülőknek kell beavatniuk, ám az adományozók nevét/címét ő sem ismerheti meg.
Több kutatás is vizsgálta a donorok motivációit: a másokon segítés vágya, az anyagi díjazás, az, hogy más szülők is megélhessék a szülővé válást vagy egyszerűen a gyermeknemzés is megjelenhet, mint cél.
Léteznek olyan vallási meggyőződések, melyekkel nem vagy igen nehezen egyeztethető össze az asszisztált reprodukció. Az pedig tévhit, hogy a terméketlen férfi nem feltétlenül impotens is.
A szivárványcsaládok esetében a családalapítás lehetőségei biológiailag nem adottak, ezért ezek a családok változatos formában jöhetnek létre. A szülővé válás történhet mesterséges megtermékenyítéssel, ismert vagy ismeretlen donorral, társszülőként, örökbefogadással egyedülállóként vagy dajkaanyasággal. Léteznek olyan mozaikcsaládok is, amelyekben korábbi heteroszexuális párkapcsolatból született gyerekeket nevelnek az azonosnemű párok.
Az azonos nemű párok jelenleg hazánkban legfeljebb bejegyzett élettársi kapcsolatban élhetnek.
Mindkét szülő teljes jogú szülőként való elismertetése jelenti a legnagyobb jogi akadályt. Hivatali ügyintézés esetén csak a hivatalosan is szülői jogokkal felruházott egyik fél járhat el (pl. iskolai beíratás, iratokkal kapcsolatos ügyintézés, egészségügyi ellátások stb.) Hazánkban jelenleg érvényben lévő, egyre szűkülő jogi lehetőségek miatt a leendő szülők gyakran kénytelenek kompromisszumokat kötni. A normatív ciszheteroszexuális gyermekvállaláshoz képest több tervezésre, tudatosságra van szükség ahhoz, hogy a várt gyerek megérkezzen.
A kutatásokban a legtöbbet vizsgált aggodalom, hogy a gyerekeket a társadalom részéről több diszkrimináció érheti családjuk miatt, de az izoláció, stigmatizáció is ide sorolható. A kisebbségi stressz jelentőségét is hangsúlyozni kell, hiszen ezeknek a gyermekvállalóknak a mindennapos stresszen felül a megbélyegzésből származó stresszel is meg kell küzdeniük.
Mivel a szivárványcsaládok társadalmi támogatottsága kisebb, mint a normatív családmodelleké, energiát kell fektetniük abba, hogy maguk körül támogató közeget alakítsanak ki.
A KSH 2018-as kimutatása szerint összesen 2731 azonos nemű párkapcsolatot regisztráltak Magyarországon, ebből 681 pár nevelt gyermeket. 2022-ben 151 pár létesített hazánkban bejegyzett élettársi kapcsolatot, amelyet kizárólag két azonos nemű személy köthet meg.
Bár sok gyermek él gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél, a többségük mégsem örökbefogadható.
Általános tévhit: valójában nem a szülőknek keresnek gyereket, hanem a gyereknek szülőket.
Nyílt örökbefogadásról beszélünk, ha a vér szerinti szülő egy általa meghatározott örökbefogadó esetén járul hozzá az örökbeadáshoz. Titkos örökbefogadásról pedig akkor, ha a vér szerinti szülő az örökbefogadó személyét és adatait nem ismeri.
Titkos örökbefogadás esetén a gyereknek 14 éves korától lehetősége van tájékoztatást kérni a gyámhivatalnál a vér szerinti családjáról.
Az örökbefogadási háromszög részei a vér szerinti szülő, az örökbefogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek.
Jogi szempontból az örökbe fogadott gyermek pontosan ugyanolyan státuszú, mintha a szülők vér szerinti gyermeke lenne.
A vér szerinti szülők hozzájárulása nélkül csak akkor adható örökbe egy gyerek, ha a vér szerinti szülők már nem élnek vagy tartósan képtelenek őt gondozni. Nem tudnak vagy nem akarnak változtatni a körülményeiken, amelyek veszélyeztetik a gyermek egészséges fejlődését, vagy ha a szülők nem tartanak kapcsolatot a gyerekükkel (három havonta legalább egy kapcsolattartás minősül rendszeresnek).
Olyan is előfordul, hogy a szülők úgy döntenek, hogy nem tudják gondozni a gyermeküket, és olyan eset is lehet, amikor a gyermek felügyelet nélkül marad.
A nevelőszülő helyettesítő feladatot lát el - a hozzá helyezett gyermek hazakerülhet a vér szerinti családjába vagy éppen egy örökbefogadó családhoz.
Nevelőszülőként gondoskodni egy gyerekről sok tekintetben hasonló ahhoz, amikor vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekéről gondoskodik egy szülő, ám sok tekintetben viszont eltér ettől, mert a nevelőszülőségben benne van az átmenetiség kérdése. A legtöbb családdal ellentétben itt nem az állandóság elérése a cél.
A gyermek jogilag azonban nem válik a család tagjává.
Nevelőszülői hálózatot működtethet az állam (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat), az egyház és civil szervezetek is. A gyermekvédelmi törvény rögzíti a nevelőszülővé válás feltételeit, melyek többek között 24. életév betöltése, büntetlen előélet, a gondozott gyermeknél min.18, de max.50 évvel lehet idősebb, továbbá alkalmas a nevelőszülői feladatok ellátására. A nevelőszülő a saját kiskorú gyermekeit is beleszámítva maximum gyermek és fiatal felnőtt ellátását vállalhatja együttesen.
Sok nevelőszülő az egyik legnehezebb feladatnak a vérszerinti családdal való kapcsolattartást nevezi meg, hiszen a vérszerinti szülők nehezen fogadják el, hogy gyereküket más neveli tovább, nehezen látják meg a segítő szándékot a folyamatban.
Sokféle motiváció állhat a nevelőszülőség mögött: szeretnének egy gyermeknek jobb sorsot biztosítani, de az anyagi juttatás sem lehet elhanyagolható tényező. (Ez 1 gyermek után 2023-ban havonta 69.600 Ft-ot jelent)
Testvér kérdés: ha egyszerre több testvér kerül nevelésbe, akkor fontos szempont együttes elhelyezésük olyan nevelőszülői családba, ahol a testvérek együtt maradhatnak.
Bevándorló családok esetén lehet szó vegyes házasságról, melyben az egyik fél bevándorló, tehát a felek más-más etnikai csoportba tartoznak. Ide soroljuk azokat a családokat is, ahol a házastársak nem azonos etnikai csoportból valók, de Magyarországon élnek.
A transznacionális család tagjait hosszabb vagy rövidebb időre országhatárok választják el egymástól, a családtagok különböző országokban élnek.
Multikulturális családformáról beszélünk, ha a szülőpár két tagja különböző kultúrákból származik, és vagy egyikük, vagy másikuk anyaországában, vagy egy harmadik országban élnek.
A KSH adatai szerint a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok az ország népességének 2,7%-át teszik ki, számuk évről-évre nő, 2023-ban több, mint 226 ezer főt regisztráltak.
Ezek a családok - még ha kulturálisan el is távolodnak az otthonuktól - fenntartanak egyfajta közös, valóságos vagy képzelt identitást az otthon maradottakkal.
A család, a tágabb közösség és az iskola egyaránt alapvető szerepet játszik a bevándorló gyerekek adaptációjában. Azok a gyerekek boldogulnak jobban, akiknek a szülei fontosnak tartják a származási kultúra és identitás átörökítését, a családi összetartást, ugyanakkor hangsúlyozzák a tanulás és az iskola, a fogadó társadalomba való integráció lehetőségét.
A tanároknak is kiemelt szerepük lehet abban, hogy legalább az iskolában csökkentsék a diszkriminációt és az előítéleteket.
A gyermek sajátos szükségletei miatt olyan speciális egészségügyi, fejlesztési, ellátási felkészültség szükséges a szülők részéről, ami nagyobb erőfeszítést és energiabefektetést igényel.
Az ellenséges, távolságot képző társadalmi környezet, a fogyatékossággal nem élő személyekben kialakult előítéletek, valamint az információ- és tapasztalathiány erősíti a társadalmi stigmákat, és kirekesztéshez vezet.
A legfontosabb az azonnali felismerés és segítségnyújtás, a támogató jelenlét, az elérhetőség, a biztonság érzésének erősítése, a jövőkép felépítése.
Tévhit, hogy az ilyen kapcsolatok többsége válással végződik - a statisztikák szerint mintegy 6-7 százalékponttal magasabb csak az arány más családtípusokhoz képest.
A fogyatékossággal élő személyek védelme többrétegű: erkölcsileg képvisel értéket a fogyatékos személyek segítése, valamint az esélyegyenlőségi elvek követése is megjelenik.
Ugyanitt nagyon fontos megemlíteni, hogy rengeteg erőforrás rejlik ezekben a családokban, melyet a családot érő bármilyen markáns stresszhatás vagy krízis aktiválni tud, mely aztán segíti őket az adaptációban.
Amennyiben eltérő fejlődésmenetű gyermek van a családban, ott a testvérek is fokozottan sebezhetővé válnak.
A mentális sérülékenység olyan jellemzője a családoknak, amelynek létrejötte nehezen megfogható, megléte sokszor rejtett, ritkán nyíltan felvállalt.
Kifelé igyekeznek fenntartani a "minden rendben van" látszatát, azonban a titkolózás, a betegség tabuként kezelése nincs jó hatással a családtagokra: magányosság, elszigeteltség érzését okozhatja. Ezek a merev határok bent tartják a családi titkot, ugyanakkor elvágják a segítő erőforrások beáramlásának útját is.
A család valamely tagjának betegsége a családi rendszer egészére hat és nehézségeket okoz a családtagoknak is. A szülők mentális betegségének hatása van a gyermek pszicho-bio-szociális fejlődésére is.
A tágabb környezet (társas és gazdasági) támogatásának és a segítő szolgáltatások elérhetőségének hiánya megnöveli a család terheit és a gyerekek sérülékenységének valószínűségét. Az önhibáztatás mellett a túlzott felelősségvállalás, a túl korai felnőtté válás (parentifikáció) hatalmas terhet róhat a mentálisan sérülékeny szülő gyerekeire.
A szülő mentális zavara gyakran mutatkozik kiszámíthatatlanság, bizonytalanság és aggodalmaskodás, érzelmi szélsőségesség és indulatkezelési zavarok tüneteiben, valamilyen helyzetek kerülésében vagy éppen kényszeres ismétlésében.
Az általános mentális sérülékenység és az egyes mentális betegségekre való hajlam genetikailag örökölhető.
A mentális betegségek Magyarországon a daganatos és a keringési betegségek után a harmadik leggyakoribb oknak számítanak a korhatár alatti nyugdíjazásban (KSH, 2013).
Szó szerint családmagot jelent - a XX. századi modern társadalmakban ez a jellemző családforma. Olyan háztartást alkotó családi csoport, amelyben maximum két generáció él együtt: az anya és az apa, illetve az eltartott gyermekek.
A monogám, vagyis egyetlen párkapcsolaton alapuló nukleáris család, melyben házasságot kötött férfi és nő, valamint gyermekeik szerepelnek. Ezt a családtípust 1950-1960-as években univerzálisak tartotta a világ legtöbb része, azonban az elmúlt évtizedekben az a megközelítés sok szempontból változott.
A nukleáris család a modernizáció idején a nyugati kultúrák család-szerveződésének ideáltípusa lett. Ez a családtípus az ipari forradalom hatására terjedt el, amikor már nem volt szükség több generáció jelenlétére a családban (2 generációs családmodell).
Napjainkban a hagyományosnak tekintett nukleáris család társadalmi elterjedtsége (vagyis az aránya az összes háztartás között) csökken. Ma már a hagyományos értékrenden alapuló és/vagy a klasszikus nukleáris család berendezkedéssel élő család csak egy-egy típusa a megfigyelhető családformáknak.
A nukleáris család már önmagában is csökkentette az intenzív, sokoldalú kapcsolatok lehetőségét, amely magával hozta a családok és a családtagok esetleges elmagányosodásának a problémáját. A nukleáris családból hiányoznak a több generáció együttéléséből származó nevelési helyzetek, a többgyermekes családokra jellemző differenciált szereprendszer, a kapcsolati és az érzelmi gazdagság.
Magyarországon a legtöbben még mindig a kétgyerekes családtípust tartják ideálisnak és gyakori, hogy a több gyermeket tervezők is megmaradnak kettő gyermeknél.
A 18. századtól kezdve társadalmunkat a család, a rokonság bonyolult kapcsolathálózata jellemezte, ahol már a nagycsaládot élesen megkülönböztették. A nagycsalád három–öt generációt átfogó családi együttműködésként működött és a a rokonsághoz tartozó családokból és más személyekből állt.
Magyarországon három vagy több gyermek vállalása esetén rengeteg kedvezmény jár a család számára (pl. SZJA-mentesség, autóvásárlási kedvezmény, CSOK, hitelelengedés, anyagi támogatások, utazási vagy étkeztetési kedvezmények stb.).
Nagycsaládnak számít az a család, ahol legalább három gyermek után családi pótlékra jogosultak a házastársak vagy az élettársak. Akkor is nagycsaládnak számítanak, ha legalább két gyermek után jogosultak családi pótlékra, és a harmadik gyermek már úton van, és elmúlt 12 hetes. Ide tartozik az az eset is, ha egy gyermek van a családban, de az anyuka ikreket vár.
Az Eurostat adatai szerint a gyermekes családok 13,6 százaléka nevel három vagy több gyereket, az Európai Unióban pedig összességében a családok 12 százaléka nagycsalád.
